Mottó: „A kiváló teljesítményhez minden gyermek sikere szükséges.” (McKinsey jelentés, 2007.)
A 21. században emberhez méltó életet teremteni folyamatos tanulással lehet.
Mégis önbizalmukat vesztett, a tanulást kínlódásként megélő gyerekeket látunk magunk körül nap mint nap, évről évre egyre többet…
Nem néznénk ezt tovább tétlenül.
Célunk egy online feladatbank létrehozása elsősorban a tanítók, másodsorban a gyermekük iskolai boldogulását támogatni igyekvő, folyamatosan bővölő szülői kör számára, hogy végre ne csak szlogen maradjon: “Nem tankönyvet, hanem gyereket tanítunk!” Hogy személyre szabott, az egyéni képességfejlesztésre alkalmas feladatsorokat állíthassanak össze bárhol, bármelyik kisiskolás számára.
Mert a tanulás egyik legfontosabb kritériuma, hogy a tanuló számára kijelölt feladat összhangban legyen az adott területen meglévő tudásával.
Mert ez lehet az egyik garanciája annak, hogy kisiskolásaink tömegei ne veszítsék el eredendő érdeklődésüket, önbizalmukat, alighogy beléptek az iskola kapuján…
A tanulási folyamat eredményességének egyik legfontosabb kritériuma, hogy a tanuló számára kijelölt feladat optimális kihívást jelentsen azáltal, hogy összhangban van az adott területen meglévő tudásával.
Éppen ezért a sikeres oktatási rendszerekben egyéni szinten is koncentrálnak egy-egy képességterület fejlesztésére. A diákok fejlődésének nyomon követése mellett olyan módszereket alkalmaznak, melyekkel hatékonyan segíthetik az egyes gyermekeket eredményeik javításában, legyen szó akár tehetséggondozásról, akár felzárkóztatásról. (McKinsey jelentés, 2007.)
A tanulók egyéni sajátosságaihoz való alkalmazkodás, amely hazánkban egy évtizede a gyógypedagógusokon kívül jellemzően még csak az alternatív iskolákat foglalkoztatta, 2020-ra az alsó tagozatos oktatás egyik központi kérdésévé vált: az új Nat és kerettanterv egyik legfontosabb üzenete nem más, minthogy az eddieknél több személyre szabott feladatot, differenciált tanulásszervezést vár a tanítóktól.
Hiába egyre szorítóbb a differenciálás kényszere, ebben magukra maradtak a tanítók; a mai napig nem készült a tanítók napi felkészülését hatékonyan segítő online feladatbank.
A megvalósult nagy tartalmi fejlesztések többsége más célt szolgál (Sulinet, NKP, Okos Doboz). Komoly előrelépés ezen a téren a Szegedi Tudományegyetem Diagnosztikus Mérések Fejlesztése című projektje, de ez a hiánypótó fejlesztés elsősorban a diákok fejlődését egyénileg követő mérési-értékelési rendszer kialakítását és elterjesztését célozza.
További probléma, hogy a taneszközpiac megszűnésével az eddigieknél is kevesebb eszköz áll rendelkezésre napi szinten a tanulási folyamat egyéni sajátosságokhoz való igazításához, miközben a munkaidő-szabályozás változásai miatt minden korábbinál kevesebb idő és energia maradt a tanórákra való felkészülésre.
A járvány miatt kényszerűségből ránk szakadt távoktatás minden eddiginél világosabban megmutatta, hogy még mindig csak elvétve akad olyan online elérhető eszköz, amely az alsó tagozaton tanítók munkáját érdemben segíthette volna.
Joggal vethető fel: ha Magyarországon a differenciált tanulásszervezés széles körű alkalmazásának több rendszerszintű feltétele is hiányzik, akkor mégis mi indokolja, hogy egy komoly közösségi összefogás erőforrásait épp egy ilyen terv megvalósítására koncentráljuk?
Nem néznénk tovább tétlenül, hogy:
– az önbizalmukat vesztett, az iskolai tanulást kínlódásként megélő gyerekek, akiket nap mint nap láthatunk magunk körül, évről évre egyre többen vannak;
– a jellemzően a tankönyvekből és munkafüzetekből rutinból feladott, rosszul megválasztott feladatokkal alsó tagozaton könnyedén és minden korábbinál gyorsabban öljük ki gyerekek tömegeiből az érdeklődést és a teljesítménymotivációt, akár egy életre szólóan is.
Hogy miért nagyobb felelőtlenség ez a mai korban, mint akárcsak néhány évtizeddel ezelőtt? Mert a 21. században már nem lehetséges emberhez méltó életet teremteni folyamatos tanulás nélkül, egyetlen szakmára építve az egyéni boldogulást, megélhetést.
Meggyőződésünk, hogy épp a rendszerszintű feltételek tartós hiánya közepette indokolt igazán egy olyan online feladatbank fejlesztése, melynek segítségével a tanítók könnyen és gyorsan összeállíthatnak differenciált képességfejlesztésre alkalmas feladatsorokat.
Mert a tanítók munkáját a mindennapokban támogató szolgáltatásával egy ilyen eszköz inspirálhatja leginkább a szemlélet egyéni szükségleteket is figyelembe vevő változását.
Úgy gondoljuk, hogy a tanítók számára kézzelfogható segítség volna, ha a részképességek fejlesztésére pedagógusok és gyógypedagógusok által kidolgozott kiváló feladatsorokból minél többet 21. századi platformon, az új Nat fejlesztési területeinek megfelelően rendszerezve tennénk elérhetővé. Főként, hogy ezek nyomtatott példányaihoz az átlag pedagógusfizetéshez képest csak nagyon borsos áron lehet hozzájutni.
A különböző kormányok égisze alatt EU-s forrásból megvalósított fejlesztések egyik közös jellemzője, hogy a fejlesztés egészét erősen meghatározó szempont a rendelkezésre álló rövid idő alatt minél nagyobb ráfordítási költség elszámolhatósága. Mindez rendre sikerrel gyűri maga alá a legfontosabb szakmai, hatékonysági szempontokat. Ha van pénz, néhány hónap alatt lehet csillogó-villogó digitális platformokat fejleszteni, de nem lehet módszertanilag kiérlelt, a napi gyakorlatban kipróbált, színvonalas tartalommal megtölteni. Mi immár 15 éve dolgozunk ezen...
Mindezen túl hazánkban egyetlen központi finanszírozással megvalósult fejlesztés esetében sem garantálható, hogy a következő kormányzat nem iktatja ki a rendszerből, gyakorlatilag hozzáférhetetlenné téve annak eredményeit (lásd pl. a kompetenciaalapú programcsomagok sorsát).
Közösségi erőforrásaink ahhoz szűkösek, hogy az általunk elvárt minőségben, párhuzamosan több műveltségterületen végezzünk el egy ilyen nagyságrendű feladatot. Ezért döntöttünk úgy, hogy első lépésként azt a területet választjuk, amely a legszélesebb körben feltétele az eredményes tanulásnak.
Ugyanakkor az informatikai fejlesztés során alapvető szempontként érvényesítettük, hogy bármely tantárgy feladatbankjának elkészítésére, folyamatos bővítésére alkalmas platformot hozzunk létre.
Várjuk azoknak a szakmai műhelyeknek, kollégáknak a jelentkezését, akik a MAPPA pedagógiai szolgáltatását hiánypótlónak ítélve más műveltségterület fejlesztését vállalnák.
Feladatgyűjteményedet ajánlanád szabad felhasználásra? Az online platform létrehozásában segítenél? A képességek szerinti rendszerezéshez adnád szaktudásodat? Más felajánlással tudnál hozzájárulni a terv megvalósításához? Támogatásra érdemesnek tartod kezdeményezésünket? Írj nekünk az info@amappa.hu címre!
A felmérés eredményeinek részletes elemzése az alábbi linken érhető el: felmérés a tanítók körében.
Az eredmények rövid összefoglalása
A felmérés egyértelmű választ ad a kérdésre, mely a feladatbankra vonatkozó tanítói attitűdöket vizsgálta.
1. A tanítók nyitottsága a feladatbank iránt
A differenciált tanulásszervezés arányának növelését a válaszadók 79,7 %-a fontosnak tartja. Az aránynöveléshez az összes válaszadó 70,5 %-a valamilyen segítségre jelezte igényét. A segítség formái között 41,8 % célzottan a feladatbankot jelölte meg. A feladatbank használatának gyakoriságát a válaszadók 90,6 %-a a napi, vagy heti többszöri gyakorisággal jelölte.
2. A tanítók várakozása a feladatbankkal kapcsolatban — milyen mértékben segítené munkájuk eredményességét.
A tanítók 66,1 %-a a segítség mértékét az 1-5-ös skálán, ahol az 1 egyáltalán nem, az 5 nagy mértékben, 5-ös értékkel jelölte. A segítség mértékét 24,5 % 4-es értékkel jelölte. A 4-es, 5-ös értékelés együtt a válaszadók 90,6 %-a.
A tanítóknak a segítség nagy mértékéhez fűzött reménye, illetve várakozása a fenti értékelések aránymegoszlásával igazoltan egyértelmű.
Takács Etel: “Nem kisebb problémát kellene a tankönyveknek megoldaniuk, mint azt, hogy szóljanak az ország valamennyi osztályának valamennyi tanulójához érthetően, sőt úgy, hogy amit mondanak, azt szívesen olvassák, a feladatot, amit kitűznek, szívesen oldják meg a tanulók.” (Takács Etel: A házi feladatok didaktikai problémái, 1964.)
Takács Etel 1964-ben készült tanulmányából kiindulva készült összegzés aktuális, 2020-as tapasztalatainkról:
“Vajon a feladatok mekkora részénél érvényesül az az alapvető kritérium, hogy optimális nehézségű legyen minden egyes gyerek számára? Olyan, ami se nem túl könnyű, se nem túl nehéz, aminek igényes megoldása kihívást jelent mindenkinek, de mégsem tűnik reménytelennek egyetlen tanítványunk számára sem. Ahol a megoldás közben felmerülő akadályokat kis külső segítséggel le lehet küzdeni, hogy mindenkinek valódi esélye legyen a jól végzett munka örömét átélni.” A teljes írás elérhető itt: a problémáról közérthetően.